Szeretettel hívunk mindenkit közös esti imára, szentmisére, vezetett szentségimádásra a Nagymarosi Plébánia weboldalán!

A zebegényi szentmisék itt tekinthetőek meg.


ÉLŐ KÖZVETíTÉS ITT

Az online misehallgatás etikettje

Érdemes tudatosítanunk, hogy az eucharisztikus ünnep tehát nem nézelődésre való, hanem aktív bekapcsolódásra hív. Ezért az a kérésem, hogy csakis úgy nézzétek meg e felvételt, ahogy a templomi szentmisén is részt vennétek:

  • csak akkor kezdjetek bele, amikor rá akartok szánni a teljes 60 percet,
  • közben nem telefonálok, nem megyek ki a fürdőszobába vagy a konyhába, nem eszek, iszok közben
  • imádságos lelkülettel, a liturgikus feleleteket fennhangon mondva, az énekekbe kapcsolódva veszek részt.
  • amikor tiszteletünk jeleként állni szoktunk, akkor a szobátokban mi is felállunk a székből,
  • amikor pedig az áldozásra kerül sor, akkor szítsd fel a vágyat, hogy a köztünk is jelen levő Krisztussal találkozz.
  • érdemes meggyújtani egy gyertyát/mécsest a monitor mellett, ami Krisztus világosságát, és az általa nekünk hozott lelki világosságot, valamint a mi készségünket szimbolizálja.
  • Akinek nem jár Adorémus, az alábbi linken megtalálhatja: https://ujember.hu/

A plébánia fenntartása járvány idején

A Hívő közösség felelős a papjaiért és plébániáikért. Az egyházközségek gondoskodásukkal fejezik ki, hogy fontos számukra egyházuk és papjaik. Ennek egészen konkrét megnyilvánulása a pénzbeli adakozás.

A plébánia költségeit és a pap fizetését az egyházközség adja össze, s a perselyadományok jelentik a plébánia fenntartásához szükséges egyedüli forrást.

Ezért a mostani, különlegesen nehéz helyzetben, amikor nincs lehetőség szentmisén perselyadományok gyűjtésére, azzal a kéréssel fordulok a kedves hívekhez, hogy nélkülözhetetlen pénzbeli támogatásukat más módon juttassák el a plébániához.

A támogatás legegyszerűbb és legjobb módja az, ha számlájukról rendszeres utalást tudnak beállítani a plébánia számára, amelynek számlaszáma:  OTP 11742094-20161970-00000000

Ha erre nincs módjuk, akkor adományukat – legalább a szokásos vasárnapi perselyadomány összegét – a templomban található perselyben helyezhetik el. Erre kérem a kedves Testvéreket, és papjaink nevében is köszönöm nagylelkűségüket.

Vác, 2020. március 24-én

+ Marton Zsolt


Hozzáállás játvány idején

Gáspár István atya március 22-i homiliája

Kedves Testvérek!

Először is nézzük azt, ami mindannyiunkat foglalkoztat! Beszéljünk a körülöttünk lévő, vírusról, járványról.

A kulcs, hogy megtaláljuk az evangéliumi, krisztusi hozzáállást ehhez a járványhoz. Alapvetően, itt most az idősek otthon maradásáról van szó, amiről ők maguk nem tehetnek, mint külső dologról. Általában nem tehetünk a külső dolgokról, környezeti hatásokról, de hogy hogyan állunk hozzá, hogy mi a mi hozzáállásunk, arról igenis tehetünk.

Nem elviselni kell a dolgokat, jelen esetben ezt a mostani helyzetet. Nem elviselni, fog összeszorítva, görcsösen, nem problémát látni a helyzetben, hanem lehetőséget. A probléma sosem probléma, a probléma mindig lehetőség.

Ha a problémát problémának látom, akkor egy mumus lesz belőle, ami újra és újra belém mar, elveszi a szabadságomat, elveszi az örömömet, megkötöz engem. Tehát lehetőséget látni ebben a mostani helyzetben is.

Érdemes kutatni, hogy Isten milyen lehetőségeket rejtett el benne. A családunkban milyen lehetőségek vannak most?

Többször is említettem Placid atyát, aki a Gulágon fogságban volt és azt mondta, hogy „Nem azért vagyok itt, mert engem ide bezártak, hanem azért, mert én ebben a helyzetben értéket találok”.

Kedves Idősebbek, tehát nem azért vagyok otthon, mert engem ide bezárt a családom, hanem azért, mert én ebben a helyzetben tudok értéket találni.

Kedves Idősebbek! Legyen előttünk, az az afrikai hölgy, akiről meséltem egyik vasárnap. Aki a „Megmaradtam hírmondónak” című könyvet írta, Immaculée, aki három hónapig volt bezárva egy fürdőszobába, a tusziknak és hutuknak a háborúskodása idején. Ott volt bezárva 3 hónapig négy társával, egy egynégyzetméteres fürdőszobában.

Hozzá képest a mi helyzetünk mennyivel jobb? Érdemes erre gondolni, hogy az ember azt is kibírta, nyilván a hit erejéből. Keressünk tehát értéket találni ebben a helyzetben.

Placid atyáék, ott a Gulágon minden este összejöttek a barakkban, és mindenkinek el kellett mondani, hogy aznap milyen jó dolog történt vele. S az, aki nem tudott jó dolgokat mondani, előbb-utóbb megbetegedett és meghalt. Érdemes esténként így leülni, akár itt velem együtt a szentmisén, és összegyűjteni, hogy ma, milyen jó dolog történt velem. A Gulágon is nehéz volt összegyűjteni a jó dolgokat… Mínusz 20 fokban, minimális étkezés, 12 órás kemény munka, mégis meg kellett találni ott is a jó dolgokat. Úgyhogy érdemes esténkén – lehet, hogy a négy fal között töltöttem a napot-, de megkeresni, hogy milyen jó dolog történt velem.

Isten tud erről a mostani helyzetről, nem akadályozta meg, az Ő szerető gondviselése kísér bennünket, Isten szerető keze. És éppen ezért valami kincset elrejtett ebben a sok nehézségben, fájdalomban. Keressük meg a kincset! Uram mit rejtettél el benne? Mit akarsz nekünk ezen keresztül tanítani? Mit akarsz nekünk ezen a mostani helyzeten keresztül adni? Hogy vagy jelen ebben a helyzetben? Hogy vagy itt közöttünk?

Meg kell találnunk ezeket a kincseket, és akkor hálát tudunk adni érte. Nem ezért a helyzetért, a járványért, hanem azért a kincsért, amit Isten elrejtett benne. A keresztény ember vérében van a hála. Tehát megtalálni azt a kincset, amit Isten elrejtett. El kell felejtenünk azt a szót, hogy „miért?”. Miértjeinkre nincs válasz. Miért engedte meg Isten, miért történik ez velünk és így tovább… Tehát a miértre nincs válasz.

Az evangéliumban, a vakonszületett meggyógyításakor a tanítványok ezt kérdezik Jézustól: „Ki vétkezett, ő vagy a szülei? Az ószövetségi látásmód ez volt, hogy akit valami baj ért, főleg betegség, az az Isten büntetése, úgy a magyar is megőrizte ezt a gondolkodásmódot, „Isten nem ver bottal”.

Tehát a betegség vagy bármilyen baj, az mindig Isten büntetése. Itt sem a büntetést kell keresni, hogy itt és most, Isten megbünteti a világot, az ő bűnei miatt. Nem hiszem, hogy erről van szó.

Az más kérdés, hogy a bűneinknek mindig van következménye, lehet, hogy itt is erről van szó, ezt nem tudjuk. De Jézus azt mondta, amikor ezt kérdezték tőle, hogy „Ki vétkezett, ő vagy a szülei?”, hogy egyik sem vétkezett, sem a szülei, sem ő. Magyarul azt mondta, hogy ez misztérium. Tehát bizonyos dolgokra rá kell mondani, hogy ez misztérium, nem tudom rá a választ.

Éppen ezért, a „miért?” – sosem jó kérdés, helyette mindig azt kell feltenni, hogy „hogyan?”. „Uram, ebből a mostani nehéz helyzetből, hogyan akarsz jót kihozni? Mit kezdjek vele?”

Mindig ez a kulcs! Mit kezdek vele? Ezzel a mostani helyzettel, akár a bezártságommal, akár a korlátozottságaimmal… – mit kezdek vele? „Hogyan akarsz Uram valami jót kihozni”?

Isten a valóságon keresztül ölel át bennünket.

Persze várjuk azt, hogy újra mehessünk iskolába, dolgozni, újra visszatérjen az élet a megszokott kerékvágásba. Mindannyian vágyunk erre. De ha csak azt nézzük, hogy csak akkor lesz jó, majd ha… akkor nem találjuk meg a jelen pillanatban Istent. Mert Ő a valóságon keresztül ölel át bennünket. Jelen pillanatot élni..

A családom körében, a jelen pillanatot jól élni. Egészen biztos, hogy a mostani helyzetben a fontossági sorrendjeink átrendeződnek, ahogy egy betegszobában is így van. Tehát, ami eddig fontos volt, az sokadrangú lesz. Érdemes ebben a helyzetben fogadalmat tenni! Ha túl leszünk ezen a járványon, mi az, amit nem fogok tenni, és mi az, amit tenni fogok.

A sorrend átalakul, s lassan minden a helyére kerül az életünkben.

Mindannyian szenvednünk ezekben a napokban. Azon kapjuk magunkat h. folyamatosan a járványon, várható következményein jártatjuk az agyunkat.

Nekem bevált, másnak is szeretettel ajánlom a következőket. Valahányszor azon kapom magam, h. pánikolok, a lehetséges forgatókönyveken jártatom az agyamat, odaviszem Jézushoz ezeket a gondolatokat és megmutatom neki. “Uram, ez foglalkoztat, de tudom, h. ez nem visz előre, és nem Tőled jön. Szeretném teljesen átadni neked, kérlek vedd el tőlem ezeket a gondolatokat, mert elvisz Tőled. Elveszi örömömet, szabadságomat, békémet”.

Ha minél gyakrabban átadom Neki, kézen fogom ezeket a gondolatokat és Jézushoz viszem, akkor nem mumus lesz belőle, hanem barát, aki Jézushoz visz engem.

Ne engedjünk a ránk telepedő rossz gondolatoknak és pániknak. Vigyük Jézushoz őket. Ő meg tud szabadítani bennünket Tőlük.

Szeretettel és imával : István atya


Tovább a korábbi bejegyzésekre