Lectio divina B év Advent 4. vasárnapja

Lectio divina B év Advent 4. vasárnapja

1. Lk 1,26-38: Lukács saját elbeszélése. A kiválasztott evangéliumi szakasz a mű bevezető részének azt az egységét képezi, amely összefoglalja az isteni ígéretek beteljesedését. Miután Isten küldötte, Gábriel megjelent Zakariás papnak a templomban, a hatodik hónapban elküldte Názáretbe, Máriához (Lk 1,26).
A narratíva (elbeszélés-szerkezet) szempontjából érdemes megfigyelnünk Keresztelő János és a Jézus születése hírüladásának leírásait:
a) Zakariás és Erzsébet Heródes király napjaiban éltek;
igazak voltak Isten előtt;
nem volt gyermekük;
idősek voltak.
b) Zakariást papi szolgálata közben köszöntötte Gábriel;
az oltár jobb oldalán állva (jó hír jele);
Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg.
c) az angyal köszöntésében a „Ne félj!” (1,13) fontos szerepet visel;
a gyermek nagy lesz az Úr előtt;
a neve János lesz;
eltelik Szentlélekkel;
Illés szellemében fog járni.
d) Zakariás kételkedik;
az Angyal némasággal sújtja (jel);
Zakariás haza megy és Erzsébet gyermeket fogan

aa) Mária Názáretben él;
a hatodik hónapban köszönti az angyal;
Mária József jegyese.
bb) az angyal otthonában köszönti Máriát.
cc) az angyal első köszöntése: „Örvendezz!” (1,28), később „Ne félj!” (1,30)
a gyermek a Magasságbeli Fia;
a neve Jézus;
fölkent király lesz.
dd) Mária rákérdez a megvalósulás módjára;
a gyermek az Isten Fia;
Erzsébet gyermeket vár (jel);
az Angyal távozik

a-b) Isten a hatodik hónapban (héb. Elul – augusztus-szeptember), de sokkal inkább igaz lehet, hogy Zakariás látogatását követően, hat hónap múlva, figyelembe véve azt, hogy Erzsébet öt hónapon keresztül titkolta áldott állapotát (Lk 1,24), Gábriel (jelentése: Uram az Él-Isten/Él-Isten embere/hőse) angyalát küldte a galileai (galil: gördülés, körforgás) Názáretbe (Nasrat, arab: en Naszira – Őrködő/virrasztó asszony), egy alig 150 lakosú jelentéktelennek mondható településre (még a Talmud sem említi). Érdekes, hogy Názáret lakói később ellenségesen fogadták Jézus igehirdetését (Lk 4,16-30), de még 300 év múlva is úgy írják le a városka lakóit, mint akik ellenszenvesek az idegenekkel. Az angyal belépett Mária otthonába.
Mindezek fényében a hatodik hónap – mivel nem is annyira konkrét hónapot jelöl – mintegy utalás a teremtés hat napjára, a zsidóság hat korszakára és arra, hogy most valami egészen új történik majd (Ter 1,26-31). Fordulópontjához érkezik az egész világegyetem történelme. A gyermek, aki itt fogantatik, ő lesz az egész világegyetem viszonyítási központja. Ő lesz az előttem, a mögöttem, a jobbra és a balra, a fent és a lent (vö. Kiv 3,14; Iz 44,2.6; Ef 3,18-19; Jel 1,8.17b-18; 21,5-6; 22,13). Gábriel neve is jelzi, hogy Isten különleges emberének fogantatásáról lesz szó az elbeszélésben. Názáretben lakik a ‘virrasztó’ szűz, aki a Dávid házából származó József (jelentése: gyűjt, hozzáad az aszaf igéből származtatják = elvesz) jegyese. Végül az evangélista elárulja a szűz nevét is: Mária (héb. Mirjam = kiválóság).
c) Az angyal, nevéhez híven egészen sajátosan köszönti Máriát: Örvendezz, kegyelemmel teljes, az Úr veled! A köszöntés bizonyos szempontból szokványos, mégis teli van ószövetségi utalásokkal (Szof 3,14; Jo 2,21; Zak 9,9). Lukács evangéliumának van egy kifejezése, amely kiemeli Mária személyiségének kiváló voltát: eltöltött téged kegyelmével az Úr. A kegyelemmel régtől megajándékozott (vö. Ef 1,6) voltát Mária az Erzsébet látogatásakor énekelt himnuszában fogalmazza meg:
tekintetre méltatta alázatosságát (1Sám 1,11) – Isten irgalmasan letekint (Kiv 2,24-25; Ter 29,32; 1Sám 9,16);
nagy dolgot cselekedett velem a hatalmas (MTörv 10,21) – hiszen hatalmas kézzel mutatta meg szabadításának csodajeleit;
irgalma nemzedékről nemzedékre száll mindazokra, akik félik őt (Zsolt 103,13.17).
Hasonlóképpen köszöntötte az angyal Gedeont: „Az Úr veled, hős vitéz!” (Bír 6,12; vö. Rut 2,4; 1Sám 3,19). Még érdekesebb, hogy az angyal nem papot, nem hőst, tehát férfit, hanem egy jegyességben lévő szüzet, egy nőt köszönt. Ilyenről ugyancsak a Bírák könyvének egyik elbeszélésében olvasunk, mégpedig Sámson édesanyjáról, Mánue meddő feleségéről (Bír 13,2-5). Mária úgy talál kegyelmet az Úrnál, mint Noé (Ter 6,8) és a Mózes vezetésével szövetséget megújító izraeliták (Kiv 33,16). Ahogyan Noé esetében, akivel az Úr szövetséget kötött a vízözönt követően és ahogyan az izraelitákkal is szövetséget kötött, annak ellenére, hogy azt megelőzően hódoltak az aranyborjúnak (Kiv 32,1-33,6), Isten az arra alkalmas időben (Gal 4,4) új szövetség megkötését határozta el, mégpedig az Asszonnyal (Ter 3,15), akinek ivadéka állítja helyre a teremtés művét mindörökre (Mik 4,7). A gyermek neve Jézus lesz (Iz 7,14; Mt 1,21-23), Dávid trónjára ül majd (2Sám 7,12-16; Iz 9,6; Zsolt 2,7; Mk 11,10) és szabadítást hoz népének.
d) Zakariástól eltérően Mária először nem szólal meg, hanem elgondolkodik, majd miután megértette az angyal érkezésének okát sokkal inkább a megvalósulás módjára kérdez rá. A gyermek foganása Isten csodálatos teremtő cselekedete lesz (Ter 1,2; Jn 1,1-17). Gábriel megerősítő jelet is ad Máriának: Erzsébet is gyermeket vár (vö. Lk 1,23-25; Ter 18,14).
Mária aláveti magát Isten akaratának.

2. Hitünk szempontjából
– Mária szűzi foganásában beteljesedik Isten ígérete
– az egész Ószövetség előkészítette Jézus Krisztus misztériumát, ennyiben születését, működését, kereszthalálát, feltámadását végül pedig mennybemenetelét és dicsőséges visszajöttét az idők végén. Ennek a pedagógiai előkészületnek egyik állomása Mária személye, aki emberként, sőt törékeny és fiatal szűz-leányként szabadon vállalta a közreműködést Isten megváltó akaratával. Mária ott áll az ószövetségi asszonyok sorának végén – amely sort Éva és engedetlesége nyitja meg –, hogy jele legyen Isten bölcsességének. Mária szabad beleegyezése a kegyelmi elhalomozottság állapotából ered, amelynek megajándékozott részese fogantatásától. Az a Szentlélek, akinek erejéből fogant, ugyanazon hatás védte meg Máriát is az ember első Istennel szembeni bizalmatlanságának, az elidegenedés bűnének hatásától. Így lett Mária egészen Szent (Panaghia): az Istentől elidegenedő embertől (Adam és Éva), aki kivonta magát Isten szentségéből, Isten szentségébe simuló (új Ádám új Anyja) új ember első zsengéje. Az ilyen jellegű szentség és tisztaság előfeltétele volt a teljesen szabad beleegyezésnek. Ezért is mondhatjuk, hogy Mária az új Jeruzsálem, a szent maradék szülőanyja is egyben (Jn 19,25-27), a Templom (Sátor), amelyre leszállott Isten Szentsége és egészen betöltötte és birtokba vette őt (Kiv 40,34). Izajás próféta jövendölése az üdvösségről erről az új teremtésről szól: „én vagyok az Úr, és nincs más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt” (Iz 45,6b-8). Mindabból, ami van és amit az ember valamiképpen ‘rossznak’, el- megvetendőnek tapasztal vagy bélyegez (ApCsel 4,11-12) Isten csodásan jóra, üdvösségre fordítja (Ám 3,6; Iz 10,5-20). Ahogyan a harmat leszáll a földre, olyan gyengéden alakítja az Úr a világot szeretetében – Jézus Krisztusban, a szabadító Igazságban.
– Jézus, Dávid sarja, mivel József elismerte fiának (Lk 1,32).

3. Erkölcsi cselekvésünk szempontjából:
– Mária személye jelképezi Isten egész szeretet-logikáját. Isten azt választja ki, ami a leginkább gyenge (MTörv 26,5b-10; 32,10-11), hogy megmutatkozzon ezen keresztül a szeretet odaadó valamint ajándékozó ereje és hatalma. Ennek jelképei közé tartozik Názáret, egy kicsiny idegenkedő falu, amely még a térképeken sem szerepelt; Mária, a názáreti szűz leány, József jegyese. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy lássunk és gondolkodjunk Isten logikája szerint! A legnagyobb kegyelmeket onnan kapjuk ajándékképpen, ahonnan nem is számítunk rájuk (Jn 1,46)!
– elmélkedés és gondolkodás Isten szaván
– teljes bizalom és ráhagyatkozás Istenre. Mária nem ismert férfit (Lk 1,34); Sára nem hitte el, hogy gyermeke lehet az ő korában (Ter 18,11-15); a megszállott gyermek apjának gyenge volt a hite (Mk 9,23-25); a harmincnyolc éve beteg embernek nem volt embere, aki levigye a vízbe (Jn 5,7); a gazdagság nagy nehézség a mennyek országának elérésének útján (Mt 19,26; Mk 10,27; Lk 18,27) mégis Istennek semmi sem lehetetlen! (Lk 1,37). Mária bizalommal mondott igent, ez pedig arra késztet bennünket, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk: „Fiam! Ha van miből, tégy jót magaddal, és mutass be méltó áldozatokat Istennek!” (Sír 14,11) és „ha sajnálni való szóra nyitottad szádat, ne félj, mert még ki lehet azt egyenlíteni, kivéve a szidalmat, a gyalázkodást, a dölyföt, a titok elárulását és az álnok csapást, mert mindezek után távozik a barát!” (Sír 22,22) – de aki teljesen az Úrra bízza magát, azt ő még ilyen helyzetekből is fölemeli, mivel ott, ahol az emberi cselekvés már csődöt mond, ott Isten szeretetének Lelke teremt valami újat!

4. Cél: Elérni a teljes ráhagyatkozást Kis Szent Teréz szavaival: minden kegyelem!

Ima: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó, könyörülj rajtam, bűnösön!

J. S. Bach: Wie schön leuchtet der Morgenstern BWV 1
J. S. Bach: Himmelskönig, sei willkommen BWV 182