Lectio divina A év Évközi 33. vasárnap

Lectio divina A év Évközi 33. vasárnap

Mt 25,14-30

1. Máté evangélista mellett Lukács is hozza a példabeszédet (Lk 19,11-27) és noha a részletekben sok az eltérés, a lényegi mondanivaló azonos: Isten országának elérése. Jézus már Jeruzsálemben tartózkodik. A tanítványok közben úgy gondolják, hogy hamarosan megvalósul a messiási (politikai szabadságtörekvés szerinti) ország. Jézus példabeszédében a gazdagember hosszú időre távozik és miután visszatér, számonkéri szolgáit, akiknek távozása előtt kamatozásra pénzt adott. A hosszú idő eszkatologikus határozó Jézus ilyen jellegű példabeszédeiben. Máténál a szolgák talentumokat kapnak ajándékba (1 talentum = 10000 drachma/dénár; 1 dénár = 4 gr ezüst, ennyiben 1 talentum kb. 23 kg ezüst), rátermettségük szerint. A talentum egy ember 6000 napi bére (kb. 16,5 év). Pl. Julius Caesar legináriusának egy évi járadéka 225 dénár volt, ami azt jelenti, hogy egy talentumért 26 évig szolgált! Az első két szolga kamatoztatja a pénzt, ezért a gazdag ember megdicséri őket. A harmadik szolgától elveszi a talentumot, amelyet az nem kamatoztatott és elbocsátja a szolgát. Jézus példabeszéde eszkatologikus jelleget visel, hiszen arról szól, hogy az ember milyen kockázatot vállal az Isten Országáért, pontosabban hogyan kész teljesíteni Isten akaratát – iránta való szeretetből. Az idő ebből a szempontból az az időszak, amikor szeretettel várjuk az Úr érkezését, illetve lehetőségünk van megfeledkezni is az Isten iránti szeretet kötelezettségéről. Az 1Tessz 5,1-6 a tétlen és elbizakodott életformát alváshoz hasonlítja, az aktív virrasztást éberséghez és józansághoz.

2. Hitünk szempontjából a szolgák a keresztény közösség tagjai, az Úr tanítványai, a gazdag ember, aki idegenbe készült és hosszú idő elteltével tér vissza: Jézus. Jézus azért ajándékozza vagyonának egy részét a szolgáira, hogy azok kamatoztassák és ő még bensőségesebb bizalmába fogadhassa őket. Nem azért adja nekik a talentumokat, hogy visszavegye azokat kamatostul! Erről beszél Jeremiás próféta: „Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok – mondja az Úr –, a békességre és nem a veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek” (Jer 29,11). A tanítványok sokkal inkább Jézus bizalmasai. Jézus mérhetetlenül sokat ajándékoz tanítványainak, rátermettségü(n)k szerint! Azok a tanítványok, akik minden tőlük telhetőt megtettek az Isten Országáért, azok mély baráti bizalomra tesznek szert a gazdájuknál (Róm 14,17). A lusta szolga, aki táplálta magában a hamis istenképet, kivetése a kárhozat. A talentum a hit, amelyet szeretetben kell kamatoztatni. A kamatoztatás mértéke 100%-os. Míg a tíz szűzről szóló példabeszédben a hit = készenlét, itt a hit már nem csak készség a szeretet cselekedeteire, hanem fáradozás és áldozathozatal! A szolgák uruk iránti szeretetének párhuzama a Példabeszédek könyvében szerplő derék asszony és anya eszménye (Péld 31). Érdekesség, hogy a derék asszony dicsérete valójában egy megjegyzendő huszonkét soros akrosztikon (alefbét tanítás).

3. Erkölcsi cselekvésünk szempontjából az Isten iránti szeretetünk jellemzője:
– a gazdától (Jézustól) tanulhatunk bizalmat mások iránt; hogyan kell megdicsérni a jót és hogyan kell nevén nevezni a rosszat
– az Istentől kapott hit értékének tudatosítása: felelős gazdálkodás az Istentől kapott adományokért felebarátaink üdvösségének javára
– fáradozás és áldozatvállalás az üdvösségért (vö. 1Kor 9,16)
– fáradozás az imában: „Hívjatok engem, jöjjetek és imádkozzatok hozzám, akkor meghallgatlak titeket! Keressetek engem, és megtaláltok, ha teljes szívetekkel fordultok hozzám! Engedem, hogy megtaláljatok – mondja az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nemzetből és minden helyről, ahová elűztelek – mondja az Úr – és visszahozlak arra a helyre, ahonnan fogságba vittelek benneteket” (Jer 29,12-14)
– bizalom Isten irgalmában és gondviselésében a legnagyobb nehézségek közepette is
– kerülni a lustaság, közömbösség, az elbizakodottság, hamis biztonságérzés és gőg bűnét

4. Célunk: az Istentől kapott kegyelmi adományok – mint az Úr irántunk való bizalma jeleinek – kamatoztatása. Vállaljuk a fáradozást és áldozatvállalást, mivel ezzel fejezzük ki hálánkat az Isten irántunk való bizalmáért.

Ima: Zsolt 130 a hét bűnbánati zsoltár egyike, amelyben az imádkozó nagy nehézségek közül kifejezi bizalmát Isten iránt. Noha az életúton sokszor elbukunk (egyéni és közösségi szinten egyaránt), mégis nagyon várjuk visszatérését, mivel szeretjük őt irántunk való bizalmáért: „várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt, jobban, mint az őr hajnalt várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom és bőséges a megváltás nála” (Zsolt 130,6-7).

Loyolai Szent Ignác
Vedd el, Uram, egész szabadságomat.
Vedd el emlékezetemet,
vedd el értelmemet,
vedd el egész akaratomat.
Amim van és amit birtokolok, Te ajándékoztad nekem.
Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom,
hogy Te irányítsd akaratod szerint.
Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben,
és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást.
Ámen.

Lectio divina Pécs