Lectio divina B év A Szent Család: Jézus, Mária és József

Lectio divina B év A Szent Család: Jézus, Mária és József

1. Lukács evangélista az ószövetségi ígéretek beteljesedésének hatodik jelenetét tárja elénk, amely bizonyos szempontból kapcsolatba hozható, illetve párhuzamba állítható Mária Erzsébetnél tett látogatásának eseményeivel (Lk 1,59-80), hiszen ebben az esetben is egy idős emberpár – jelképezve az ószövetségi próféciát – az ígéretek beteljesedésének szócsövévé alakul; itt is, ahogy ott körülmetélik a gyermeket és nevet adnak neki az angyal parancsa szerint. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a jelenet ószövetségi alapja Hanna és Elkána történetét idézi az olvasó elé (1Sám 1-2). A gyermek bemutatásának és odaszentelésének motívuma dominál Lukács elbeszélésében is, a körülmetélés tényét Lukács nem hangsúlyozza túlságosan, de a névadást viszont igen.
Az első érdekesség, hogy Lukács kétféleképpen használja a Jeruzsálem szót: Lk 2,22-ben Hieroszólüma (templom) a Lk 2,25-ben Ieruszalim (vö. Lk 2,38; ApCsel 2,5 a város). A második érdekesség, hogy Lukács nem a gyermek kiváltásáról beszél (Kiv 13,13; Szám 3,47; 18,16), hanem bemutatásáról – Jézus nem mentesül a papi szolgálat = életáldozat alól, hanem magára vállalja azt.
A gyermeket körülmetélik és az angyal szava szerint (Lk 1,31) Jézusnak nevezik (vö. Mt 1,21 héb. Isten megszabadít), ennek révén válik ő is a szövetségi törvénynek engedelmeskedő választott nép tagjává. Sőt, Mária (Lev 12,2-8) és József hűsége, valamint engedelmessége már magában hordozza a gyermek elővételezett elköteleződését és odaszentelését (Kiv 13,1-2; vö. Szám 3,47-48) a Törvény iránt. Másrészt Lukács úgy mutatja be a gyermek megjelenését a Templomban, mint a malakiási és dánieli próféviák beteljesedének jelét (Mal 3,1-2; Dán 9,24).
Simeon (héb. Isten meghallgatott), az igaz és istenfélő (az imában és kultikus gyakorlatokban buzgó) ember, akárcsak Zakariás és Erzsébet (Lk 1,6), valamint József (Mt 1,19), a Szentlélek idítására megy a templomba, ahogyan a Lélek kinyilatkoztatása alapján várta Izrael vigaszát (Iz 40,1 LXX és 66,12-13 LXX). Simeon alakja némiképp Hénok alakját is felidézi számunkra, hogy addig nem lát halált, míg meg nem látja az Urat: „Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt” (Zsid 11,5). Ennyiben Lukács kiemeli Simeon életének erkölcsös és Istennek tetsző voltát, de úgy hogy kiemeli: a Szentlélek töltötte el, ahogyan Erzsébetet, Zakariást, Máriát, de végső soron a legteljesebb módon Jézust. Az agg Simeon valószínűleg szadduceus volt.
Simeon hálaénekének alapjaiban Izajás próféciáit fedezzük fel: Iz 52,9-10; 49,6.13; 46,13; 42,6; 40,50. Mégis, a „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek” (Lk 2,29-32) szöveg hasonlóképpen kezdődik, mint Isten Ábrámnak adott áldása (Ter 15,15). Simeon ugyanolyan mély megnyugvással hunyja le szemeit, mint Izrael, miután ismét élve láthatta viszont kedves fiát, Józsefet (Ter 46,30). Simeon ugyanaz az öröm töltötte el, amilyen remény adott belső lelki tartást és megnyugvást Jóbnak (Jób 19,27; 42,5): véget ért szolgálatának ideje, és noha Mózes nem láthatta az Urat, Simeont nagyobb boldogság érte (vö. Kiv 33,23).
A gyermek beteljesíti Izajás próféciáját: „A Seregek Urát tartsátok szentnek, tőle féljetek, és tőle rettegjetek! Akkor ő szentély lesz, de botlás köve és botrány kősziklája Izrael két házának, háló és csapda Jeruzsálem lakóinak. Közülük sokan megbotlanak, elesnek és összetörik magukat, hálóba kerülnek és fogságba jutnak. Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban!” (Iz 8,13-16; vö. Mt 25,31-46; ApCsel 4,11). A Templomban találkozik az Ószövetség és az Újszövetség; a prófécia és annak beteljesedése. Az aggastyán boldog, mivel beteljesedett életének vágya (vö. Lk 10,23-24), látta azt aki üdvösséget, megváltást és békét hoz.
Mária szívét kard járja át (vö. Ez 14,17).
Simeon mellett megjelenik Anna (héb. kegyelem) özvegy és prófétaasszony, Áser (héb. jólét) törzséből Fanuel (héb. Isten arca) leánya, aki szintén a várakozás beteljesedésének jelképe, és aki majdnem elérte a bibliai Judit korát (Anna 104, Judit 105).
Az élet három alappilére: a törvény, a prófétaság és a kultusz, vagyis a királyi, prófétai és papi hivatás beteljesedése Jézus személyében összpontosul és valósul meg.
2. Hitünk szempontjából a hit engedelmessége kiemelkedő jelentőségű, főleg Simeon alakjának szempontjából, aki mintegy allegorikusan de az Isten iránti bizaolm jelképe. Már nevének jelentése összekapcsolja őt a Szentlélek kinyilatkoztatásával. Hasonló hallásból fakadó hitvallást tapasztalunk Ábrahám esetében (vö. Zsid 11,8). Minden hívő atyja meghallotta Él-Isten hangját és engedelmesen magára vállalta a szó elfogadása iránti hűséget (hitvallás = hit vállalás = a kapott igaz szóhoz történő hűséges ragaszkodás). Ennyiben a hivő idős házaspárok sorát kiegészíthetjük Ábrahám és Sára alakjával, aki noha elsőre nem hitte el, hogy az ő korában gyermeke lehet (Ter 18,11-15) a hit mintaképe lett férjével. Simeon alakja az Ábrahámnak adott ígéretek beteljesedésének jelképe, benne találkoznak az ígéretek a Beteljesüléssel (Jn 19,30).

3. Erkölcsi cselekvésünk szempontjából kiemelkedő az igazvolt és jámborság témája. Akár Elkána és Hanna, Erzsébet és Zakariás, Simeon és Anna, József és Mária, mind igazak voltak, tartották magukat a szövetségi törvényhez és Isten irgalmának szemszögéből értelmezték azt, valamint jellemezte őket a családi, zsinagógai és templomi kultikus (liturgikus) buzgóság. A második motívum a Léleknek való engedelmesség, mint az igazvolt eredete és kegyelmi ajándéka. A harmadik kiemelkedő motívum a gyermek Istennek szentelése. A negyedik motívum a boldogság eredete és elérése: találkozás az Istennel, aki beteljesíti az ember minden vágyát: „Te vagy, aki fölindítasz, hogy gyönyörködjünk abban, ha téged dicsérünk, mivel magadhoz alkottál minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg nem nyugszik meg tebenned” (Szt. Ágoston). Sokan eltévelyednek a boldogságkeresés útján, nekik mondja Jézus „De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!” (Lk 6,24)
Minthogy az ünneplés témája a család, ezért nem térhetünk ki Sirák Fia tanításának (Sir 3,3-17), de Szent Pál kolosszeieknek írt levelének tartalma elől sem, amelyek meghatározzák a családtagok kötelességeit. A Szentírás és az Egyház erkölcsi tanításának újabbkori összegzését olvashatjuk az Amoris laetitia családi életről szóló fejezetében. Elsősorban kiemelkedő a szülő megbecsülése, a hála és a szófogadó engedelmességben (Péld 6,20-22), másrészt beszélünk a szülők kötelességeiről, amelyek az emberi személy és annak szabadságának tiszteletében, az otthon és a család bizalmi légkörének megteremtésében, az evangelizálásban, a hitre nevelésben, a fiziki és lelki szükségletek kielégítésében nyernek meghatározott alakot.

Ima: Bocsásd el most, Uram, szolgádat * szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim, * akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra * csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak, * mint választott néped dicsősége.

Simeon hálaénekét imádkozza az egyház minden befejező imaóra végén, de különösen február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, amikor külön is megemlékezünk az Úr bemutatásáról a templomban.
A. Archangelszkij: Nénye otpuscsajusé
S. Rachmaninov: Nénye otpuscsajesé (Most bocsásd el)

J. S. Bach: Erfreute Zeit im neuen Bunde BWV 83
J. S. Bach: Mit Fried und Freud ich hab dahin BWV 125
J. S. Bach: Ich habe genug BWV 82
J. S.Bach: Bekennen will ich seinen Namen BWV 200

Lectio divina Pécs