Mt 25,1-13
Máté saját anyaga.
Hasonló temát dolgoz fel Lk 12,35-48 és Lk 13,22-30.
A mennyek országának beteljesedése hasonlatos lesz a tíz szűzhöz, akik kimentek a vőlegénnyel való találkozásra. Ebből a szempontból lényeges a kimentek, a találkozás, valamint a virrasztás fogalmai. Ennyiben a példabeszéd témája a készenlét, közelebbről a cselekvő szeretet készenléte.
Jézus saját korának menyegzős szokásaira hivatkozva építi fel eszkatológikus példabeszédét.

1. Hitünk szempotjából kidomborodik a végső időszak jellege: Krisztus eljön, hogy mindannyian részesüljünk mennyei boldogságban. Érkezése nem kiszámítható és konkrét időpont, erre utal az éjszaka közepén kifejezés is. Ugyanakkor eljövetele a hit próbája is (hit=készenlét).

2. Erkölcsi cselekvésünk szempontjából lényeges – a bölcs szüzek erényei:
– hittel teli várakozás, hiszen Jézus nem azért érkezik, hogy büntessen, hanem azért, hogy isteni életének boldogságával ajándékozzon meg bennünket (Halálodat hirdetjük, Urunk és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!)
– az őszinte bűnbánat, hiszen lelki szempontból mindannyian sokszor elálmosodunk és elalszunk, vagyis fásultakká válunk és képesek vagyunk a bűn álomvilágába ringatni magunkat, amelyből Krisztus igéje szólít: Kelj fel!
– a találkozás egyben nem csak a lelki, hanem a testi elszenderülésről és halálról szól, amely életünk húsvéti éjszakája
– a készenlét jelenti azt is, hogy mindig készek vagyunk megtenni a jót, és nem adjuk magunkat a jóra való restség bűnének, a mulasztásnak (… szóval, cselekedettel és mulasztással…), hanem minden testi-lelki erőnkkel Isten és embertársaink szolgálatára állunk és teljesítjük a szabadságra szólító szeretet kötelességeit
– a lámpás jelképezi az embert, az olaj a hitből fakadó erényeket (öröm és lelki gyógyítás), mint a hit tanúságtevőit, a tűz pedig az isteni szeretetet

3. Célunk: Krisztus érkezését ne félelemmel várjuk, hanem a találkozás örömével. A jó elmulasztása a szabadság feladása. Az igazlelkűség a szeretetnek az a fénye, amelyet az Úr gyújt szívünkben, hogy felismerjük a helyzetet, amelyben világítanunk kell. Vö. Zsolt 34(33).

Ima: 88 (87) zsoltár egy haldokló ember panaszát tárja elénk, aki életének éjszakáját éli át. Viszont a zsoltár sajátossága, hogy a legnagyobb egzisztenciális sötétségben is az Istenbe vetett bizalommal és odaadással könyörög. Ebben rejlik a bölcsesség, amely egész addigi életvitelét is jellemezte (Zsolt 141). Az élet sötét helyzeteiben való helytállás segíti a zsoltárost abban, hogy az élet leginkább félelmetes egzisztenciális éjszakájában remény és bizalomteljes legyen. Ezért fontosak számunkra a Zsolt 23(22) szavai: Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet…
Ima, amellyel Isten segítségét kérjük vö. Zsolt 119,129-136

Lectio divina (Pécs)