1. Lk 24,35-48: szakaszunk Jézus feltámadásának eseménysorozatából az Úr megjelenését és a tanítványok megbízatásának elbeszélését tartalmazza. Ezen belül:
a) a béke – rémület és félelem
b) az asztalközösség – a félelem feloldása
c) az ígéretek beteljesülése – a szív és az értelem megnyílása
d) a bűnbocsánat
témái jelentik a kisebb, de összefüggő egységeket.
Ahogyan János evangéliumában, úgy Lukácsnál is Jézus a legelterjedtebb köszöntéssel fordul tanítványaihoz. Mégis a ‘béke’ itt sokkal inkább jelenti a Jézusban teljességre jutó áldást: „és a földön békesség a jóakaratú emberekben!” (Lk 2,14) és ennek párhuzama „Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«” (Lk 19,38) valamint „Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: »Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?« Ő pedig így szólt az asszonyhoz: »A hited megmentett téged; menj békével.«” (Lk 7,49-50). Jézus békéje a végidők békéje, amelynek jellemzője a szelígség és kiengesztelődött, bensőséges kapcsolat az Istennel. Noha az apostolok megrémülnek – úgy, mint a kenyérszaporítást követően, midőn Jézus a vizen közeledett feléjük (Mt 14,26) –, és annak ellenére kételkedtek, hogy már tudják, Jézus feltámadt, hiszen az emmauszi tanítványok épp, hogy beszámoltak a Jézussal való találkozásukról, a kenyértörésről, a tanítványok maguk pedig elbeszélték, hogy Simon találkozott a Feltámadottal. A tanítványok nem csak félnek, de kétely is támad szívükben. Jézus, hogy feloldja a tanítványok félelmét kérdéseket tesz fel, megmutatja a sebeit (vö. Jn 20,20.27), majd ennivalót kér. A sebek bemutatása egyrészt a testi, tehát kézzelfogható önazonosság bizonyítása, ugyanakkor sokkal inkább a közösség fennmaradásának jele. Ezért is egészül ki a sebek bemutatása a táplálkozással. Jézus együtt étkezik a tanítványokkal, ennyiben az asztalközösséget teszi meg az apostolok életének központi cselekményévé. Jézus, a Feltámadott együtt étkezik tanítványaival, ezáltal életének részeseivé teszi őket, ahogyan szenvedésének részeseivé is tette őket a húsvéti vacsorán (vö. Lk 22,14-20; 24,30-32). Ugyanakkor a mostani étkezés a küldetésben való részesedés jelképévé is válik (ApCsel 1,4).
Az étkezést követően Jézus a elmagyarázta a tanítványoknak a Szentírás – a Tora, a nebiim és a ketubim, vagyis a Törvény, a próféták és az írások – beteljesedését feltámadásának misztériumában (Mk 10,32-34; Mt 20,17-19; Lk 18,31-34), és megbízza őket a bűnbocsánat hirdetésével minden nép számára. A megbízatás alapja éppen az, hogy tanítványok szemtanúi voltak Jézus életútjának. Ezzel a megbízatással beszél Péter a templomban (ApCsel 3,12b-26).

2. Hitünk szempontjából:
– Jézus felébreszti a hitet: 1. a békeköszöntés; 2. megmutatja a szeretetből vállalt és hordozott maradandó, de dicsőséges sebeket; 3. engedi, hogy a tanítványok megérintsék; 4. együtt étkezik velük; 5. tanít.
– A hit alapján ad Jézus küldetést tanítványainak
– Hitünk alapja az apostolok küldetése és tanúságtétele a Feltámadottal való találkozásukról: „Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is.” (1Kor 15,1-8)
– A tanúságtétel célja a szeretetközösség Istennel és egymással: „Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről, mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4).
– az eucharisztikus asztal (a szentmise) a keresztény közösség családjának központi eseménye

3. Erkölcsi szemponból:
– a bűnbánattal elfordulni a bűntől, a megtéréssel pedig Istenhez fordulni

4. Célunk: eljutni a Krisztusban való hitre

Ima: Húsvét 3. vasárnapjának propriuma
Iubilate Deo (Taizè)
Jubilate Deo, alleluia (Taizè)